Thétaforrás

Betegség kontra "Éntudat" 1. rész

2017. november 28. - Thétaforrás

Betegség kontra „Éntudat”

Különös kapcsolatom van a betegségekkel. Amióta az eszemet tudom, mindig volt valamilyen kisebb-nagyobb betegségem. Szerencsére voltak olyan időszakok, amikor egészséges voltam, de ezek igen rövid ideig tartottak. 

2010-ben kezdtem el komolyabban foglalkozni önagam megismerésével, s bár a spiritualitás sosem állt tőlem távol, mindig a valláson keresztül volt jelen az életemben. Azok a minták pedig, amiket hoztam az őseimtől, nem engedték, hogy olyan életem legyen, amelyben a betegség, mint jelenség vagy mint állapot megszűnjön létezni. Legalábbis oly módon, hogy akár éveken keresztül jól érzem magam a bőrömben.

Ahogyan elkezdődött az önismereti fejlődésem, úgy kezdtem egyre inkább megérteni, mi zajlik bennem, mik azok a források, gyökerek, melyek újra és újra megteremtik a különböző betegségeket a testemben.

A fájdalom volt az első olyan belső motiváció, ami arra késztetett, hogy jobban megismerjem belső működésemet, mind fizikai mind lelki okokat kutatva.

Nagyon nehezen bírom ugyanis a fájdalmat. Egyszerűen úgy érzem, lebénít, mintha a testem fogságába esnék, amiből nincs kiút. A tehetetlenség volt ebben a legmélyebb érzés, ennél rosszabbat nem tudtam elképzelni. Természetesen ez az állandó kontroll miatt volt, hiszen egész gyerekkorom erről szólt.

Szigorú szabályrendszerben éltem, állandó feszültség jellemezte a mindennapjaimat, a stressz az életem része volt, s mint tudjuk a betegségek kialakulásában a stressz igen fontos szerepet játszik.

Mielőtt folytatnám okfejtésemet, itt azért szeretnék megállni egy pillanatra. Semmilyen formában nem kívánok bárkit okolni azért, amit akkor vagy akár felnőttként átéltem, mert felelősséget vállalok a saját életemért, és azt vizsgálom, mi lehet az oka annak, hogy ilyen körülményeket választottam magamnak, mielőtt megszülettem. 

Igen, hiszek a lélekvándorlásban, abban, hogy a lélek halhatatlan és örök. S bár nem tudom egyértelműen kijelenti, pontosan honnan, hogyan és merre tartok, mert nincsenek róla tiszta emlékképeim, hiszek abban, hogy egy olyan Teremtő Egység részei vagyunk, melyben az idő és a tér, mint olyan nem létezik. 

Mindig is volt hitem Istenben, egy olyan teremtő létezésében, aki segít engem az életem során, és a része vagyok, bármit is teszek vagy nem teszek. Gyerekkoromból számtalan olyan emlékem van, amikor tudatosan érzékeltem, hogy része vagyok és összekapcsolódom ezzel az energiával, de ezt akkoriban nem kommunikálhattam, úgy éreztem, nem mondhatom el senkinek, ezért titokban tartottam. Főként elalvás előtt, vagy az álmaimban voltak ezek az élmények, sőt, gyakran álmodtam előre olyan eseményeket, amik aztán a fizikai valóságomban is megnyilvánultak. 

A saját, belső világom egyben a menedékem is volt abban a feszültségekkel teli mindennapjaimban, amit akkor éltem. Szerettem magamba mélyedni, életre hívva ezzel ezt a bizonyos kapcsolódást, mert itt olyan mély békét és szeretet éreztem, amit a fizikai valóságomban soha. Ebben a Forrásban való hitem segített a nehéz időszakokban, s mivel gyerekként sokkal kevesebb eszközöm volt arra, hogy szabadon dönthessek, cselekedjem, ez volt az egyetlen dolog, ami megnyugvást hozott a hétköznapokba. Aztán, később, már felnőtt koromban, azt gondoltam, a tudatos gondolkodás egyenlő a kontrollal. Ez igen megnehezítette az emberi kapcsolataimat, tulajdonképpen mindennek úgy kellett történnie, ahogyan én akartam, nem volt ellentmondásnak helye! Ezt hoztam, erre voltam kondícionálva, el sem tudtam képzelni, hogy lehet másképp is, hisz ez volt a minta.

Amikor azonban elkezdtem az önismereti folyamatot, elsőként arra jöttem rá, hogy bár gyerekként nem volt választásom, felnőttként igenis van! Dönthetek úgy, hogy új mintákat, sémákat alakíthatok ki az életemben, de természetesen ennek alapfeltétele volt, hogy felelősséget vállaljak az életemért.

Hiszen, ha képessé válunk arra, hogy magunkon tartsuk a fókuszt, máris sokkal tisztább kép kezd kirajzolódni arról, kik vagyunk, s hogy mi miért történik az életünkben. Ez persze nekem sem ment könnyen, az előbb említett nagyon erős kontroll miatt, hiszen egy „kontrollos” személy esetében a felelősségvállalás az egyik legnagyobb mumus!

Fontos volt hát először is megtanulnom apró lépésekkel haladni, ami számomra szintén igencsak nagy kihívás volt, tekintve, hogy mindent azonnal akartam, hogy megvalósuljon, természetesen a hogyant is gondosan megtervezve!

 

 

 

 

Emberi kapcsolatok

Emberi kapcsolatok

Az utóbbi időben nagy változást tapasztalok ezen a téren az életemben.
Észrevetted már, hogy bizonyos élet szakaszokban megváltoznak az emberi kapcsolataid? Egyesek átalakulnak, mások megszűnnek vagy épp újak jönnek létre. Több oka is lehet ennek: környezet változás, egy új élethelyzet, vagy épp egy új kapcsolat hozhat újabbakat, alakíthat át korábbiakat.
Bárhogy is van, ezek mind a belső átalakulásunk kivetülései. Amikor önmagadban valami átalakul, átlényegül, egy új minőség jelenik meg a valóságodban. Ezt tükrözik vissza a kapcsolataink. 
Korábban volt bennem egy olyan félelem, hogy ha ThetaHealer-ként fejlődöm az önismeretemben, elveszíthetem a barátaimat, ismerőseimet.
Amikor megtaláltam az alaphiedelmet, ami ezt a félelmet generálta bennem, és lecseréltem támogató programokra, érzésekre, akkor kaptam egy megértést arról, hogy ez rendben van, hiszen nyertes-nyertes helyzetben is lehetséges mindezt megélni, a hiány és a veszteség érzése nélkül.
S, hogy mit is nyertem pusztán ennek az egy gyökér-problémának a megszüntetésével?
Rengeteg új barátságot, új emberi kapcsolatot, a korábbiak könnyedén való elengedését -ha ez szükséges volt-, és megértést arról, hogy azáltal, hogy ezt a folyamatot könnyedén, felszabadultan, a megértés erényével teszem, a saját belső folyamataimat engedem áramolni, megtörténni.
Ez pedig azért nagy siker számomra, mert annyi évtized után képes vagyok kontroll nélkül működtetni az emberi kapcsolataimat! 
Na, persze néha még visszaköszön egyszer-egyszer, de már egyre kevésbé, és ez csodálatos érzés!
Szóval érdemes dolgozni ezen a témán önmagadon, mert hatalmas nyereség az eredmény, ami azonnal meg is mutatja magát a mindennapjaidban! Sok sikert kívánok neked is ebben!

 

Ítélkezés

Ha más tapasztalata/véleménye alapján ítélsz meg valakit, az ő szűrőjén át látod őt, megfosztva önmagad attól, hogy kialakítsd a sajátodat. Más valóságát fogadod el sajátodnak. 

Ilyenkor felmerül a kérdés: mikor hitted el, hogy mások véleménye igazabb lehet, mint a tiéd?
Érdemes tehát feltenni magadnak a kérdést, amikor megítélsz valakit: "Ez az én gondolatom, vagy valaki másé?"
Ha képes vagy őszinte lenni önmagadhoz, hamar megérkezik a válasz....

Elengedni a múltat...

Elengedni a múltat...

Úgy hiszem, mindannyiunk életében vannak olyan helyzetek, élmények, melyeket legszívesebben elfelejtenénk, vagy azt gondoljuk: bárcsak meg sem történt volna!
Ez a téma azonban sokkal mélyebbre mutat, mint azt gondolnánk, de nem elsősorban a múlt ténye miatt...
Bármilyen -általunk negatívan megélt- esemény, ami korábban, általában gyerekkorban történt velünk, sok tanítást, tapasztalást hoz nekünk. Akkor, ott megtanulunk rengeteg dolgot, érzéseket, melyek alaphiedelemként elraktározódnak a a tudatalattinkban.
A kialakult alaphiedelmeket működtetni kezdjük, melynek következtében időről-időre újabb és újabb csalódások, kudarcok, traumák elszenvedői leszünk. Egészen addig, amíg el nem kezdünk mélyebben "beleásni" önnön működéseinkbe.
Amikor eljön hozzám egy kliens és megosztja velem a problémáját vagy a kialakult betegségét, egy dolog mindig közös bennük: képtelenek elengedni a múltat!
Hogy hogyan mutatkozik ez meg?
Hát pl. neheztelés formájában, ami egy nagyon mély és nehéz teherként képes akár évtizedeken keresztül is nyomasztani bennünket!
Természetesen van több ilyen érzés is, mint pl. harag, gyűlölet, írigység...
Ezek is képesek blokkolni életünk azon területeit, ahol már mennénk, haladnánk tovább, de számunkra rejtélyes módon újra meg újra elakadunk.
Ezek a blokkok az "élő" bizonyítékai annak, hogy a múlt feldolgozása és elengedése még várat magára.
Viszont, ha készen állunk a változásra, már a megoldáson van a fókusz, ami azért fantasztikus előrelépés, mert, mint tudjuk: ahol a fókusz, ott az energia!
S, hogy mi az, ami még ennél is csodálatosabb?
Hogy a ThétaHealing® technikával mindezt elképesztően gyorsan és hatékonyan lehet elérni!
Segítségével könnyedén, kényelmesen és biztonságos körülmények között vagyunk képesek tiszta rálátást kapni öntudatlan működéseinkre, és képesek vagyunk minden olyan hiedelmet, meggyőződést, hitrendszert elengedni, ami itt és most, a JELENBEN már nem szolgál bennünket.
Új valóságot teretmtünk magunknak, egy olyat, melyben tovább tudunk lépni azáltal, hogy feldolgozzuk és ELENGEDJÜK A MÚLTAT!
Nem kitöröljük, elengedjük! Az esemény megmarad, nem felejtjük el, csupán szabad akaratunkból energetikailag megtisztítjuk azt!
A változás pedig azonnali, ami meg is mutatja magát az életünkben! S, hogy mi az, ami mindezt megkoronázza?
Hogy MEGENGEDJÜK magunknak a VÁLTOZÁST!
Mindehhez kívánok Neked sok sikert, kitartást és céltudatosságot, a Lehető Legjobb Úton-módon!

Utánozó majom, mászik a falon...

Mit jelent utánozni valakit? Vagy másolni, "lemásolni" valakit? Érezted már ezt?
Amikor azt veszed észre, hogy egy osztálytárs, barát/barátnő vagy kolléga mondjuk kezd úgy öltözködni, vagy olyan stílust felvenni, ami egyértelműen téged jellemez,
többféleképp reagálhatsz:

1. Kiakadsz és kikéred magadnak, hogy valaki -rosszabb esetben- pont ő! utánozzon téged, és különben is!

2. Mosolyogsz rajta, és konstatálod, hogy ezzel még ki is hangsúlyozza, mekkora a kontraszt, természetesen a te javadra!�
3. Mivel kedveled az illetőt, netán még fel is nézel rá, egyenesen jól esik, hogy ennyire megtetszett neki a stílusod!

Nos, ha ThetaHealing® szemszögből nézem, nagyon is informális lehet számunkra, ha megfigyeljük a saját reakciónkat, hiszen rávilágít arra, hogyan is állunk a saját identitásunkkal!

Nos, ha az első reakció jellemez, érdemes megvizsgálnod: miért érint ez meg engem, mit mutat ez a helyzet?
Milyen érzés számomra, ha valaki utánoz engem, és megpróbálja elvenni az identitásomat? Klassz kis "ásás" kerekedhet belőle, komoly -akár előző életbeli- hiedelmek, hitrendszerek kerülhetnek a felszínre.
Az eredmény? Lecserélem támogató "programokra", és ezáltal megváltozik a hozzáállásom, azaz szempontot váltok:

a.) többet nem érint meg az ilyesmi

b.) a reakciód a 2.-es vagy 3.-as verzió valamelyike lesz...�

A bosszantó, irritáló helyzeteket mindig érdemes megvizsgálni magunkban, mert hatékony önismereti munkával, saját magunk életét könnyíthetjük meg!
Ráadásul, ha ezekhez a negatív érzésekhez tartozó gyökérokokat megszüntetjük, képesek leszünk beengedni a BŐSÉGET az életünkbe.
Erről majd holnap írok nektek...�

 

 

A munka öröme...

Azért szeretem az egyéni konzultációkat a Theta Healing-ben, mert mindegyik egyedi és különleges a maga nemében!
Vannak olyan klienseim, akik fizikálisan még nem betegedtek meg, de érzik/tudják: ha nem változtatnak, ez be fog következni. Bennük már ott van a szándék, csak segítséget kérnek abban, hogy az első igazán nagy lépést megtegyék.
Örülök annak, hogy mindig más témával, élethelyzettel találkozom, mert számomra is van jelentősége!
Arra világít rá, hogy az adott téma aktuálisan bennem is megtalálható-e. Ha igen, akkor megnézem, hogyan érint ez engem, vagy: mit mutat ez a helyzet nekem?
A klienseim többsége azonban úgy jut el hozzám, hogy diagnosztizált betegsége van.
Ebben az esetben akkor vállalom az esetet, ha látom a hitet és az elszántságot. Hogy meg akar gyógyulni a kliens!
Ez elengedhetetlen a kezelés során, hiszen, ha ezek adottak, akkor a gyógyulás garantált!
Komolyabb esetekben, mint pl. a daganatos betegségek, diabétesz vagy akár egy több évtizede tartó autoimmun betegség, több alkalom szükséges, míg pl. ciszta, mióma, bakteriális fertőzésből visszamaradt szöveti elváltozások, vagy épp egy pszoriázis esetében egy két alkalom is elegendő lehet.
A ThetaHealing® elképesztően gyors és hatékony módszer a gyógyulásban! Fantasztikus érzés szemtanújává válni egy ember gyógyulásának, a változásnak, melynek következtében teljesen más életminőségben tudja élni tovább az életét!
S hogy mi az, ami még ennél is jobb?
Hogy tanítom is ezt a technikát!�

Önismeret haladóknak...

Önismeret haladóknak!�
Hogy miért ezt a címet adom a mai írásomnak? Hát mert úgy gondolom, hogy mint bármely más folyamatnak, ennek is különböző szintjei vannak.
Mondhatnám úgyis, hogy fejlődési szakaszai, mint amikor elvégzünk mondjuk egy angol nyelvtanfolyamot.
Van alap, haladó, profi, mester szintű képzés.
Ki-ki maga döntse el, hogy melyik fázisban tart éppen, bár már önmagában az is önismereti kérdés, hogy hova sorolom magam, ugye?
Szóval az én olvasatomban a haladó önismeret az, ha valaki képes önmagára, belülre fókuszálni, és nem a külvilágban, hanem önmagában keresi a választ. Nem másra mutogat, hanem megvizsgálja önnön belső működését, az ő egyéni felelősségét. Gyakran gondolják azt az emberek, hogy azért nehéz az önismereti munka, mert egyedül érzik magukat benne, pedig nem kellene! Pont, hogy a környezetem mutat rá arra, ami bennem van, és bátran megkérhetek valakit, hogy segítsen jobban rálátni önmagamra. Ez lehet egy bizalmas barát, vagy egy pszichológus, egy jó masszőr, coach, asztrológus, ThetaHealer®, bárki, aki számunkra hitelesen tud segíteni ebben a folyamatban. És máris nem vagyunk egyedül, ugye?
Hiszen, ha elakadunk, van kinek szólni! Lehet, hogy ez idő, pénz vagy energia, (de) és akkor mi van? Hisz magamba fektetem, tehát tuti megtérül, nem?
Azért szoktam általában úgy megfogalmazni a részvételi díjakat, hogy: "befektetés önmagadba", mert tényleg így gondolom! Ezzel is arra ösztönzök mindenkit, hogy bátran merje értékelni önmagát annyira, hogy foglalkozik azzal, ki is ő valójában! Tudjátok, mint a L'oreal reklám szlogenje: "Mert megérdemlem!"
Szóval, kérem szépen, aki úgy érzi, már haladó szintű önismerettel bír, bármikor, bármiben vagy bárkiben valami kifogásolni, kritizálni, bírálni - ne ad'j Isten- elítélni valót vél felfedezni, a fókuszt azonnal helyezze önmagába, és nagyon gyorsan vizsgálja meg, mit mutat ez neki! Ugyanis, mint tudjuk, ami bent, az kint, tehát: ha valami vagy valaki bennem benyom egy gombot, akkor azzal ott nekem belül dolgom van!
Minden EGY, én is az EGYSÉG része vagyok, tehát mindenki és minden az én bennem zajló folyamatok kivetülése, azaz segít megismerni önmagamat!
Ha tehát pl. ítélkezel valakiről, légy oly kedves megnézni, vajon mit tükröz ő neked? Hol ítéled el Te magadat! Hiszen tudjátok: minden belőlünk indul ki, az tehát, hogy én elítélek valakit, az azt mutatja nekem, hogy valójában én ítélem el magamat! És mivel ezt még nem fedeztem fel és nem dolgoztam ki magamból, valakin keresztül megmutatja, hogy ez bizony ott van bennem!
Kemény dolgok ezek, tudom én, de ha képes vagy ezen a szinten ezt leleplezni magadban, két dolgot is nyerhetsz: megállíthatod a karma kerekét, és felléphetsz a következő szintre: a PROFI ÖNISMERETI csoportba!�
Hajrá, csak ügyesen! Én itt vagyok és segítek neked, hiszen ez a hivatásom!
Szeretettel Ölellek Titeket! Mint mindig!�

Lehetőségeink...

Szeretem meglátni mindenben a lehetőséget!
Annyi, de annyi van az életemben!
Lássuk csak, miért is?
Például: az emberek többsége nagyon szereti minősíteni a másikat, sőt; előszeretettel szeret megítélni másokat, így rendkívül sokat elárul ezzel magáról.
Hogy miért is? Nos: ha abból indulunk ki, hogy ami bennem van, az nyílvánul meg az életemben események formájában, akkor, ha ítéletet mondok valakiről, valójában önmagamról nyilatkozom.
Nekem ez rengeteget segített az elmúlt években! Belül úgy, hogy ha észrevettem, hogy valakinek nem szimpatikus a viselkedése, vagy egyszerűen csupán a lénye, akkor megnéztem: mit mutat nekem ez az ember? Vagy ez a helyzet? Mi van bennem, ami így köszön vissza a külvilágból?
Hát nagyon hatékony, és eredményes módszer, el kell ismernem!
Mivel nincs glória a fejem felett, és Teréz anya nyomdokaiba sem kívánok lépni ( egyenlőre!�), csupán annyiban különbözöm egyes emberektől, hogy egyre kevésbé érint meg pl. mások rosszindulata. Különösen azoké, akik nem ismernek, szinte semmit sem tudnak rólam. Mert az eleve hiteltelen. Szerencsére nem sok ilyenről tudok, de ha több is van, már nem érint meg. Hogy miért?
Mert az nem rólam szól! Ezek olyan emberi játszmák "termékei", melyekbe én már nem megyek bele...
Egy nagyon kedves barátnőm szokta volt mondani: "ha felismered a játszmát, ne lépj be a sakktáblára"!
És milyen igaza van!
Ha valaminek nem adok energiát, az elsorvad... Univerzális törvény, hogy ahol a fókusz, ott az energia!
Ezzel pedig tökéletesen egyetértek. Egyszerűen azért, mert nap mint nap tapasztalom a működését!
Nagyon gyorsan fel lehet ismerni, ha valaki be akar vonni egy játszmába, aminek elsősorban az energiaszerzés a célja. Ezek persze nagyrészt öntudatlan működések, de a munkám során gyakran találkozom ilyennel, és örülök, hogy képes vagyok ellenállni ezeknek a provokációknak.
Szóval azok az emberek, akik gyűlölködnek, rágalmaznak, bírálnak vagy ítélkeznek valakiről, valójában önmagukat fedik fel a környezetük számára. Mint azt korábban is megjegyeztem: önmagukról nyilatkoznak. Aki írigy, vagy féltékeny, az önmaga hiányosságait vetíti ki arra a személyre, akire írigy vagy féltékeny. Hiszen ha én jóban vagyok önmagammal, szeretem önmagam, másokat is képes vagyok elismerni, ha jobbak, szebbek nálam! Ha viszont nincs meg a belső lelki egyensúly/ béke, akkor bizony életre kelnek ezek az érzések, ami persze igen gyötrelmes állapot!
Úgyhogy érdemes figyelni önmagunkat, a megnyílvánulásainkat, mert kiváló ÖNISMERETI FORRÁS!
Fókusz tehát befelé, és indulhat az önmeló!��

 

Összerendeződés...

Képzeljétek, csodás dolgok vannak kialakulóban!:))
Olyan szépen rendeződik össze minden...Korábban nem értettem, sőt kézzel-lábbal tiltakoztam az ellen, hogy kivülállóként szemléljem az életemben zajló eseményeket. Egyszerűen nem éreztem, hogy nekem ez jó tenne, hiszen így elveszítem az irányítást! Olyan mély félelmem volt ettől, hogy képtelen voltam megtenni!
Hát igen: akkor még komoly gondjaim voltak a kontrollal...:))
Aztán ahogy teltek az évek, és egyre jobban ment önmagam megismerése, a kontroll téma is terítékre került. Hát mit mondjak, volt mit "takarítani"! Nyílvánvalóan ez is egy hosszú folyamat volt, de nagyon hasznosnak bizonyult, mert ennek köszönhetem, hogy ma már képes vagyok külső szemlélőként megélni bármilyen szituációt, és ez hihetetlenül sokat segít!
Ez tulajdonképp azt jelenti, hogy passzívan vagyok jelen az életemben. Megélem, de nem teszek aktívan azért, hogy valamilyen -általam jónak vélt- irányba terelődjenek az események. Csak hagyom, hogy megtörténjenek a dolgok, és figyelem nem pedig befolyásolom azok alakulását. Ez nem egy folyamatos állapot, csupán akkor alkalmazom, ha valamiben változtattam, vagy egy nagyobb, mélyebb "önmunka" után. Ezt egyébként a ThetaHealing® "ásás"-nak hívja, amit nagyon találónak tartok, hiszen utal arra, milyen módon tudunk rálelni az ok-okozati összefüggésekre önmagunkban.
Mindenféle érdekességre lelhetünk, olykor traumákat, nehezebb megéléseket is találunk, de az életünk minőségét tekintve minden egyes gyökér-ok feltárása egy lehetőség az előre lépésre! Ebből a szemszögből pedig minden egyes ásáskor kincset találunk! A változtatás lehetőségének kincsét...����

Téli álmok...

Fantasztikus élménnyel indul az év, hiszen lehullott az idei első hó!�
Végre lehet hógolyózni, hóembert építeni, gyönyörködni a fehérségben... Ez kárpótol azért a hidegért, ami a hóval együtt megérkezett, s ennek okán kb. 5 perc kintlét után úgy érzem magam, mint aki kockára fagyott...
Ennek ellenére szeretem a telet. Évről-évre egyre jobban! Sokkal többet jelent számomra, mint korábban. Van egyfajta hangulata, ami semmi máshoz nem hasonlítható, teljesen egyedi.
Ahogy változom, egyre több dolgot látok/érzek másként, ezáltal a jelentőségük is más számomra.
A hideg, havas tél is egy ilyen változásnak köszönhetően kapott új értelmet az életemben.
Nagyon sokat segít pl. elmélyülni a gondolataim világában. Ilyenkor sokkal több könyvet olvasok el, mint az év bármely időszakában, mert jó otthon lenni, meghitt, kellemes környezetben és jobban bele tudok mélyedni az olvasás élményébe.
Azt figyeltem meg magamon az elmúlt években, hogy ezekben a hónapokban születtek meg bennem a nagy elhatározások. Ekkor döntöttem el fontos dolgokat, és voltam képes lezárni, leválni, elengedni, más irányt venni.
Ez most sincsen másként: komoly elhatározások és döntések, lezárások, elengedések, irányváltások, és nagy lépések...
S ahogyan haladok előre az utamon, egyre jobban érzem/ látom azokat a pontokat, ahol már nem érdemes tovább menni.
Mivel ilyenkor lelassul a bioritmusom is, megfontoltabb leszek, jobban, mélyebben áttekintem az adott helyzetet, és van időm mérlegelni. Valahogy télen mintha még az idő is ebben segítene azzal, hogy lassabban halad ( persze ez csak úgy tűnik), legalábbis az én valóságomban.:))
Persze a háttérben komoly energiák mozdulnak meg, és indítják be az új dolgokat, történéseket, aminek köszönhetően úgy érzem, óriási lendület van bennem!
Egyszerűen ráhangolódtam a természet ritmusára, és tiszteletben tartva azt, könnyebben vagyok képes haladni előre a saját tempómban.
Nem hajszolom magam, nem erőltetem a dolgok menetét, nem kontrollálom az eseményeket. Vagyok, létezem, élvezem az elfogadás energiáját ameddig csak képes vagyok rá!
Az idei év szintén sűrű lesz: tanítok, tanulok, belföldön-külföldön egyaránt. Lesz sok, hosszabb utazás, belső-külső, egyik a másik következménye, ok-okozat...
Mindeközben beteg embereknek segítek a gyógyulásban, olyanoknak, akik valóban egészséges életre vágynak, és tesznek is érte! Vagy olyanoknak, akik elakadtak az életükben, és úgy érzik, segítséggel sikerülhet kilábalniuk az adott helyzetből.
Szóval teszem a dolgom. Ez a hivatásom, és imádom!
Őszintén kívánom Nektek, hogy Ti is találjátok meg a hivatásotokat, azt amiben képessé váltok arra, hogy megéljétek önmagatokat!
Sok sikert, szerencsét és kitartást kívánok Nektek hozzá!�
Mindezt őszinte, tiszta SZERETETTEL!�